Rengeteg érzés kavarog bennem, állandóan jár az agyam és hogy ezeket az érzéseket elűzzem , magammal törődöm és probálok változtatni magamon, hogy mi hogy lenne jobb. Még mindig nem sokat változtam, ugyanugy fáj még a múlt, ami megtörtént és hogy ezen nem lehet már mit segíteni...Nagyon fáj. Mintha belémszúrtak volna egy kést. Nem is, ez annál rosszabb. Anno keletkezett egy seb a szívemen... ami kezdett begyógyulni, és azt hittem végre minden a régi lesz és változok ilyen téren, azt bevallom fejlődtem, de hogy a múltat nemtudom hamar felejteni ez tény. Ezt a sebet újra feltépték , megint vérzik. Vérzem. Nem lehet elmondani milyen érzés, tényleg érezni kell. Gondolom nem 1 ember érzett már ilyet, és persze nemvagyok az egyetlen aki ilyet érez. De mégis valahogy kikell írnom magamból, mert fáj. Fáj a múlt, fáj ami megtörtént, és hogy újra csalódtam. Nem is az, hogy szerettem valakit , akit még mindig. Hanem az, hogy megint bedőltem a kicsinyes játékoknak és mindig mindenkinek elhiszem minden szavát. Mára ez változott, de azért vannak még olyan dolgok amiket elhiszek és nem igaz. Rengeteget csalódtam, probálok elővigyázatos lenni, de lassan elvesztem a bizalmam. Igen, nem bízom meg lassan senkiben, hiába jelent nekem sokat az illető, hiába ismerem évek óta. Nincsmeg a bizalom. Elveszett. =/
Nem értem az embereket, mire jo ha kihasználja azt aki szereti őt. Talán azért mert ő sem tud már bízni, de megprobálhatna. Mindig olyanokat használnak ki, akinek tényleg van szíve és sose tenne semmi rosszat a másiknak. Fél karját odaadná érte, de az eldobja ezt az esélyt, mintha nem lenne szíve.
Nem tudom higyjek e még ebben a dologban hogy szerelem, mert az egyik fél számára mindig kevesebbet jelent. A másik tűzbe menne érte, mig az egyik lese szarja. Sose kölcsönös a dolog. Néha úgy érzem én nem ebbe a világba való vagyok, vagy nem ebben a világban éltem előző életemben. Úgy változtatnék ezeken a dolgokon, de tudom hogy nemlehet. =/
: (
