6/30/2010

Kérlek védj meg mert elveszek a világban...

Rámtalált megint ez az érzés, borzasztó. Megint kezdek 'elfogyni' , mint a Hold. Jött megint egy kép, egy látomás , egy hang. Újra a múltból. Hülye módon megint visszanéztem, azt hittem eltudom tűrni a múltba való visszatekintést. Tévedtem. Újra megtörtént, s megint feltépték azokat a sebeket, amik lassan begyógyultak, de most újra véreznek. Őszintén bevallom fáj, az is fáj, hogy írok róla, most is csak az emlékek motiválnak. Szeretnék boldog lenni, megtalálni azt az embert akiben bízhatok és ez kölcsönös érzés lenne. De ebben a világban lehetetlen ilyet találni, talán elvétve 1-2, de az is ritka. Nem számít már az embereknek az igazi érték, csak felületesen döntenek ilyenekről. Örülnék ha nem vernének át többször, s végre igaziból mosolyoghatnék és nem csak egy felületes álarc lenne, ami mögött egy szomorú ember lakozik. =/
Elég furcsa ez a boldogság szó, talán sose találja meg valaki, van aki mindig abban él. Nem tudom kinek mi a boldogság, én persze pár dologban már megtaláltam, amik mindig ottlesznek és reményt sugallanak, hogy nem érdemes feladni a küzdést.


Nem tudok többet írni, mert fáj. Inkább leírok egy dalszöveget/részletet/. Ami igaz rám, tényleg így történt és eléggé fájdalmas.

[Verse_1]
Gondolkoztál már, azon hogy mennyit ért az életed
Hányan siratnának mikor azt mondanák, hogy ég veled
Itt álok most egyedül és várom azt a percet
Mikor szólítanak, és azt mondják, hogy menjek
Már egy jó ideje nekem csak ez jár a fejemben
És kíváncsi lennék rá, hogy te mit tennél a helyemben
Mikor ezernyi gondolat kavarog a fejedben
Mikor tudod, hogy nem létezik már többé ez a jelenben
A múltnak rabja lettem és befordultam teljesen
Csak boldog akarok lenni olyan nagy kérés ez kedvesem
Tudom rá a választ nem is értem, minek kérdezem
Sok dologban nem értelek hogy miért teszed ezt én velem
Volt egy csodás hét miről azt hittem, hogy igaz
De rájöttem, hogy álom volt ez nyújtson nekem vigaszt
Felébresztettél engem már a valóságot, látom
És te nem vagy itt mellettem pedig ez volt minden álmom

[Verse_2]
Írhatom a számokat de, a valóságon nem változtat
Nem jelent ez semmit akkor is én leszek az áldozat
Rengeteg könnycsepp mik a porba hulltak előtted
De te őt választottad így szükségem van erőre
Hogy túléljem a fájdalmat, amit nekem okoztál
Túl sok vér mi elfolyt mit belőlem ki ontottál
Milliónyi pillanat emlékeztet rád
Mikor azóta először meg csókoltam a szád
Mikor az első este te itt aludtál nálam
Akkor elkezdtem felépíteni azt a bizonyos várat
Ami kettőnké lett volna de, ez magára még várat
Mikor odahúztál magadhoz, hogy csókoljam a szádat
Hogy bújjak oda hozzád, hogy öleljelek reggelig
Üres szavak ezek a valóságot nem fedhetik
Evidens a történet hogy mi miért is történik
Heti boldogságunk gyümölcse más ágyában végződik

[Verse_3]
Jusson eszedbe néha hogy mit éreztem irántad
Hogy mit kaptál meg tőlem, és hogy mind ezt hiába
Bármit tettem érted neked semmi nem volt elég
Egy hét, egy hónap, egy év is kevés hozzá
Hogy meglágyítsam szíved, hogy vissza gyere hozzám
Semmit nem tehetek most már mindent elragadott az örvény
De volt már ilyen emlék ez hét nap alatt történt
Újból megismertük egymást ki tapostunk egy ösvényt
De felvállalni nem merted hogy mi zajlott le benned
Így a könnyebb utat választva csak magadat mentetted
Nem látom a kiutat, nem tudom, hogy mi lesz még
Azt mondtad, hogy lezártál, hogy elfeledtél rég
Elfelejtettél engem, pedig minden emlék szép
Elfeledted, honnan jöttél, azt hogy merre mész
Hiú remények világa miben élünk mind a ketten
Én téged akarlak te, pedig valaki mást keresel bennem





(LLL)

6/27/2010

Szerelem első látásra?:S

Elég nehéz téma. Nehéz szavak illetik, melyeket nehéz kimondani, de mégis valahogy így érezzük, és tudtára kell adni a világnak. Nem tudom mit higyjek, hogy létezik e ilyen érzés, vagy sem. Sokak mondják, hogy igen van, és milyen csodálatos, de persze vannak akik a másik párton állnak. Nem tudom tényleg, hogy mit lehet erről a témáról hinni, hisz a kettő közt vagyok, ilyen 'se vele se nélküle' feeling. Előszőr is a szerelem tényleg olyan dolog amire az embernek szüksége van vagy sem? :S Ez is emberfüggő, kinek mi , és milyen érzésekre van szüksége. Van aki simán eléldegél enélkül és nem is izgatja a téma, de vannak akik máshogy gondolják és nélküle nem is tudnak létezni. Én az előbbit irigylem néha, őszintén szólva. Perpillanat szivesen lennék a helyébe az előbbivel. Érdekes, hogy valaki hisz benne , és érzi,hogy tényleg úgy van, de ugye ennek vannak úgymondd ellenségei is. Szoval a kettő közt vagyok, és tanácstalan, nem tudom mit higyjek, és melyik irányba húz a szívem, elég nehéz döntés, nehéz beszélni is róla, hogy mit érzek valójában, de remélem majd jó felé húz az érzés.
Furcsa, hogy az emberek , annyi emberrel járnak, de mégis csak néhányat szeretnek úgy igazán szívből, és csak néha mondják el magukról , hogy ők most nagyon szerelmesek. Mai világban ritka az ilyen, inkább minden a kavarásról szól, és hogy minél több ember tudjanak átverni na és persze magadévá tenni. Néha tennék egy kisebb időutazást, hogy megnézzem milyen is volt régen, hogy működött az egész, de lehet erre nincs is szükség, mert érzem ,hogy egy teljesen más világot mutatna az a kép, ami akkor volt.
Visszatérve, erre a megláttalak és belédestem szövegre, hát nem tudok mit írni, kinek mi és hogyan érzi. Lehet van olyan, hogy tényleg meglát valakit az illető és egyből érez valami másfajta vonzalmat, de az a probléma, hogy ezek sose tartanak sokáig. Ez inkább egy kisebb fellángolás, minthogy valami tökéletes szerelem.
De persze ottvan az is, hogy leülsz az illetővel beszélni, miután találkoztál vele ,és azután mondod, hogy hűű ez szerelem első látásra. De ez megint csak olyan dolog, ami két embertől függ. Igen ilyesfajtát éreztem énis, hogy leültem valakivel egy hosszabb beszélgetésre, és ott éreztem ,hogy amolyan szerelem első látásra feeling, de hogy anélkül hogy beszélgetnék vele éreztem e ilyet, Hát őszintén szolva nem. Kiváncsi lennék rá, szivesen átélném 1×. Lehet ezt nem magyarországon fogom megtalálni, hanem valahol külföldön, de nem adom fel, hogy legalább egyszer belekóstoljak.
Így utólag, nemtudom ki hogy van vele , és mit akar érezni, lehet adott pillanatban mikor szerelmes, vagy valami körbeveszi a rózsaszín felhö, de aztán mikor csalódik ez elmulik és visszahull a valóságba. Fájdalmas, de ez van. :SSS
Megkell próbálni erősnek maradni, nehéz, de így kell tenni.

6/24/2010

Önbecsülés Rabjai.

Sokszor esünk hibákba, hogy magunkat illetjük, olyan jelzőkkel, amik kicsit se illenek rá, de természetesnek vesszük ezeket és lassan mindenapossá válnak ezek a dolgok.
Szomorú, de mégis ezzel van elfoglalva az emberiség. A külső motivál mindent ,sajnos. Régen többet számított a belső, mint egy külső megjelenés, és az emberek megválogatták a barátaikat, mára ez számosan csökkent és igen kevés ember van aki továbbra is így gondolja.
Tény ,hogy a külső tényleg valamilyen szinten meghatározza az embert, de úgy gondolom elhamarkodott döntés lenne külső alapján elítélni valakit, de az emberek többsége így cselekszik, és az a kiszemelt 'áldozat' aki nekik nem tetszik, hát igen, neki probálják úgymondd tönkretenni az életét, mert nem szimpatikus.
Szerintem felesleges időtöltés, ha valaki ennyire unatkozik, hogy nem tudja eldönteni, hogy mit csináljon az életében, ne másokat nézzen és tegyen rá jelzőket, talán jobb lenne ha maga is tükörbe nézne.
Ott van a másik példa is, igen ez megint külső dolog, de azt hiszik az emberek, hogy a külsejük eltorzításával elérnek valamit, bevallom igen énis festem magam, de nem azért mert meg akarok változni, jól érzem magam anélkül is, meg vele is. De mára vannak olyanok, akiknek ez mindennapos. Mindennapos a fodrász ,körmös stb stb. Persze vannak azok is akik tulzásba esnek, és műnek néznek ki, igen nekem is vannak ilyen ismerőseim. Lehet hogy aranyosak, kedvesek és jol lehet velük beszélgetni, de a külsejükkel azt mutatják ki, hogy ők igen mások, de a valódi énjüket nem merik felvállalni. Szívesen megnézném őket 1-2 évvel ezelőttről, fogadni mernék felismerhetetlenek lennének.
Visszatérve, igen ez a smink, kicsit mű. A túlzás pedig lassan oda fajul, hogy nem tudom megkülönböztetni az embert egy próbabatától.

6/19/2010

Something about...

Eltelt pár nap / hét , és viszonylag elég sok dolgon estem túl. Jó volt a ballagás,habár valahol fáj mégis a búcsúzás a megszokott környezettől és emberektől, de ezen is túl kell esni. Aztán pár nap mikor barátnőmnél aludtam. Azok felejthetetlen napok lesznek :D De ezeket nem részletezem. A tegnapról írnék kicsit többet. Nagyon vártam hogy elérkezzen az a nap és végre jobban megismerhessem azt a személy, és ez sikerült is szerintem. Sajnálom, hogy ez történt koncert közben, de amit játszottatok az mind jo volt és nagyon tetszett. Örülök az eltelt napok történéseinek, habár történtek rossz dolgok is, de valahogy mégis megoldódott, és a végére minden jó lett.
Majd írok holnap egy hosszabb történetet és valami értelmesebbet habár most nagyon fáradt vagyok de sebaj. : ) szooval bocsi . <3

6/13/2010

What about the feelings? :S

A legtöbb érzés akkor íródik egy emberben mikor valami rossz történik, mert végülis ha jó, azt ugyis előbb utóbb mindenki megtudja, akkor minek írni? :) De hiába vannak barátai mégis kikell adni valami más formában, nemcsak szóban. Valami többet kell nyújtani, hogy valahol mégis megmaradjon és egy napon ugy nézz vissza rá, hogy : Igen ilyen is megtörtént velem, de átvészeltem.
Úgy érzem ha az emberrel valami maradandó ,fájdalmas rossz dolog történik szereti kiírni magából és nem megtartogatni , hogy jöjjön egy következő és gyengítse őt...
Épp azért írok énis, mert elég fájdalmas dolgok értek, amit igazából nem értek magamse , hogy miért pont velem történt, mikor mindent megtennék másokért, és sosem verném át őket. Lehet pont ezért történt és pont velem, mert ilyen vagyok és az élet meg akarja mutatni valamilyen formátumban, hogy hiába vagyok kedves és jószívű az emberek csak kihasználják az ilyet, és nem érdemes ezzel fáradozni.
Ez mégis olyan önzőség, minden emberben megtalálható végülis, de önzőség akkoris, hogy mindig magának akarja a jót, elvárja másoktól, akik mindent megtennének csak hogy jókedvűnek lássák a másikat. Lehet én vagyok a buta, de lehet tényleg ugyvan hogy kihasználják az ilyet az emberek, nem tudom eldönteni, velem is annyi ilyen történt ,hogy a sok 'tapasztalat' után már nem tudom hova soroljam a dolgokat.
Elég fájdalmas, de valahogy túlkell esni az ilyeneken...

6/06/2010

I've got a secret...

Sajnos, a napokban nincs túl jó kedvem, és ezt probálom elfojtani ,de nem mindig járok sikerrel. Tegnap tönkretettem magam, Bravo Otto-n, ezért kicsit kivoltam, és bocsánat akivel bunko voltam, de nagyon fáj a fejem. Mindegy. Probálom másba tölteni a rossz kedvem, vagyis igazából n em tudom minek nevezzem ezt, jolenne már a boldogság, de írták,hogy hamar eljön. Tegnap találkoztam egy emberrel, aki eddig is nagy hatást tett rám, de most mégnagyobbnak érzem azt a bűvöletet. Igazából nem tudom már mit érzek , és hogy hogyan. szeretném jobban megismerni,mert rendkivül rendes, és értelmes. : ) Sajnálom, hogy nem jött össze vele a tegnapi beszélgetés. Remélem bepótoljuk máskor és megismerem jobban (:
Hát. mostanában nem mondhatnám el magamról hogy szivhez szolo dolgokat irok, inkább csak őszintét. Nem tudom már hogy fejezhetem ki az állapotom, és megnevezni se tudom, hogy mi ez igazából. Talán megint egy álarc amit lehet feleslegesen veszek fel, de nem tudom, elbizonytalanodtam mindennel és mindenkivel szemben, és ez nagyon rossz. Lövésem sincs mit csináljak, hova mennyek, talán keressek új barátokat, ismerjek meg több embert? Lehet jót tenne, de valahol még visszahúz a szívem a régi barátokhoz, és őket sose tudnám otthagyni, lehet kéne keresni pár újat a régiek mellé, lehet jót tenne, de nekem elment az erőm az ilyesfajta erőkifejtésekbe. Helyet se tudok keresni hova mehetnék, de ez már egy más téma... Örülök hogy van 1 legjobb barátnőm, akire végülis mindig számíthatok, és segit ahol csak tud, igaz vannak mindig apró hülye összeveszések de örülök azért. :)
<3