Kérlek védj meg mert elveszek a világban...

Rámtalált megint ez az érzés, borzasztó. Megint kezdek 'elfogyni' , mint a Hold. Jött megint egy kép, egy látomás , egy hang. Újra a múltból. Hülye módon megint visszanéztem, azt hittem eltudom tűrni a múltba való visszatekintést. Tévedtem. Újra megtörtént, s megint feltépték azokat a sebeket, amik lassan begyógyultak, de most újra véreznek. Őszintén bevallom fáj, az is fáj, hogy írok róla, most is csak az emlékek motiválnak. Szeretnék boldog lenni, megtalálni azt az embert akiben bízhatok és ez kölcsönös érzés lenne. De ebben a világban lehetetlen ilyet találni, talán elvétve 1-2, de az is ritka. Nem számít már az embereknek az igazi érték, csak felületesen döntenek ilyenekről. Örülnék ha nem vernének át többször, s végre igaziból mosolyoghatnék és nem csak egy felületes álarc lenne, ami mögött egy szomorú ember lakozik. =/
Elég furcsa ez a boldogság szó, talán sose találja meg valaki, van aki mindig abban él. Nem tudom kinek mi a boldogság, én persze pár dologban már megtaláltam, amik mindig ottlesznek és reményt sugallanak, hogy nem érdemes feladni a küzdést.


Nem tudok többet írni, mert fáj. Inkább leírok egy dalszöveget/részletet/. Ami igaz rám, tényleg így történt és eléggé fájdalmas.

[Verse_1]
Gondolkoztál már, azon hogy mennyit ért az életed
Hányan siratnának mikor azt mondanák, hogy ég veled
Itt álok most egyedül és várom azt a percet
Mikor szólítanak, és azt mondják, hogy menjek
Már egy jó ideje nekem csak ez jár a fejemben
És kíváncsi lennék rá, hogy te mit tennél a helyemben
Mikor ezernyi gondolat kavarog a fejedben
Mikor tudod, hogy nem létezik már többé ez a jelenben
A múltnak rabja lettem és befordultam teljesen
Csak boldog akarok lenni olyan nagy kérés ez kedvesem
Tudom rá a választ nem is értem, minek kérdezem
Sok dologban nem értelek hogy miért teszed ezt én velem
Volt egy csodás hét miről azt hittem, hogy igaz
De rájöttem, hogy álom volt ez nyújtson nekem vigaszt
Felébresztettél engem már a valóságot, látom
És te nem vagy itt mellettem pedig ez volt minden álmom

[Verse_2]
Írhatom a számokat de, a valóságon nem változtat
Nem jelent ez semmit akkor is én leszek az áldozat
Rengeteg könnycsepp mik a porba hulltak előtted
De te őt választottad így szükségem van erőre
Hogy túléljem a fájdalmat, amit nekem okoztál
Túl sok vér mi elfolyt mit belőlem ki ontottál
Milliónyi pillanat emlékeztet rád
Mikor azóta először meg csókoltam a szád
Mikor az első este te itt aludtál nálam
Akkor elkezdtem felépíteni azt a bizonyos várat
Ami kettőnké lett volna de, ez magára még várat
Mikor odahúztál magadhoz, hogy csókoljam a szádat
Hogy bújjak oda hozzád, hogy öleljelek reggelig
Üres szavak ezek a valóságot nem fedhetik
Evidens a történet hogy mi miért is történik
Heti boldogságunk gyümölcse más ágyában végződik

[Verse_3]
Jusson eszedbe néha hogy mit éreztem irántad
Hogy mit kaptál meg tőlem, és hogy mind ezt hiába
Bármit tettem érted neked semmi nem volt elég
Egy hét, egy hónap, egy év is kevés hozzá
Hogy meglágyítsam szíved, hogy vissza gyere hozzám
Semmit nem tehetek most már mindent elragadott az örvény
De volt már ilyen emlék ez hét nap alatt történt
Újból megismertük egymást ki tapostunk egy ösvényt
De felvállalni nem merted hogy mi zajlott le benned
Így a könnyebb utat választva csak magadat mentetted
Nem látom a kiutat, nem tudom, hogy mi lesz még
Azt mondtad, hogy lezártál, hogy elfeledtél rég
Elfelejtettél engem, pedig minden emlék szép
Elfeledted, honnan jöttél, azt hogy merre mész
Hiú remények világa miben élünk mind a ketten
Én téged akarlak te, pedig valaki mást keresel bennem




(LLL)