Eleinte csak szürkén beszélgettünk ,mint egy megunt házaspár, akik állandóan semleges napokban élik életük egy részét. Úgy éreztem lassan megismerem, és mertem lépni. Léptem felé. Nem tudom mi a vissza jelzése,hisz zárkózott ember,nem erőltetem rá a válaszokat. Volt köztünk egy kis nézet eltérés,de új lappal indultunk pár napja. Őszintén ? Örülök neki ,hogy van nekem. Említettem nem ismerem annyira,de mégis olyan mintha már 1000 éve barátok lennénk,vagy annál több. Ugye, akit nem ismer az ember, arról nem tud se jót se rosszat mondani, én mégis tudok.Sőt,fura dolgot mondok róla. Szeretem.: ) Mint barát. Megbízom benne,mert megtaláltam azt ,akit kerestem, az elveszett énemet. Mintha magamat látnám időnként.
Megálmodtam.
<3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése