*Nincs cím. ezt érezni kell.*

Rengeteg érzés kavarog bennem, állandóan jár az agyam és hogy ezeket az érzéseket elűzzem , magammal törődöm és probálok változtatni magamon, hogy mi hogy lenne jobb. Még mindig nem sokat változtam, ugyanugy fáj még a múlt, ami megtörtént és hogy ezen nem lehet már mit segíteni...Nagyon fáj. Mintha belémszúrtak volna egy kést. Nem is, ez annál rosszabb. Anno keletkezett egy seb a szívemen... ami kezdett begyógyulni, és azt hittem végre minden a régi lesz és változok ilyen téren, azt bevallom fejlődtem, de hogy a múltat nemtudom hamar felejteni ez tény. Ezt a sebet újra feltépték , megint vérzik. Vérzem. Nem lehet elmondani milyen érzés, tényleg érezni kell. Gondolom nem 1 ember érzett már ilyet, és persze nemvagyok az egyetlen aki ilyet érez. De mégis valahogy kikell írnom magamból, mert fáj. Fáj a múlt, fáj ami megtörtént, és hogy újra csalódtam. Nem is az, hogy szerettem valakit , akit még mindig. Hanem az, hogy megint bedőltem a kicsinyes játékoknak és mindig mindenkinek elhiszem minden szavát. Mára ez változott, de azért vannak még olyan dolgok amiket elhiszek és nem igaz. Rengeteget csalódtam, probálok elővigyázatos lenni, de lassan elvesztem a bizalmam. Igen, nem bízom meg lassan senkiben, hiába jelent nekem sokat az illető, hiába ismerem évek óta. Nincsmeg a bizalom. Elveszett. =/
Nem értem az embereket, mire jo ha kihasználja azt aki szereti őt. Talán azért mert ő sem tud már bízni, de megprobálhatna. Mindig olyanokat használnak ki, akinek tényleg van szíve és sose tenne semmi rosszat a másiknak. Fél karját odaadná érte, de az eldobja ezt az esélyt, mintha nem lenne szíve.
Nem tudom higyjek e még ebben a dologban hogy szerelem, mert az egyik fél számára mindig kevesebbet jelent. A másik tűzbe menne érte, mig az egyik lese szarja. Sose kölcsönös a dolog. Néha úgy érzem én nem ebbe a világba való vagyok, vagy nem ebben a világban éltem előző életemben. Úgy változtatnék ezeken a dolgokon, de tudom hogy nemlehet. =/
: (

Itt állok most egyedül és várom azt a percet...

Nem is tudom hol kezdjem rengeteg érzés van bennem és mind fáj. Szeretném leírni, kiadni magamból te ugyis felesleges, csak szenvedek tovább. Ez a bejegyzés Nápolyinak fog szólni, tudom hogy nem fog meghatni, és ez egy ilyen más üzenet, nem sms, se semmi hasonló. semmihez se hasonlítato.Előző bejegyzésem is neki / róla szólt, hogy mennyire örülök, hogy újra jóba vagyunk és mennyire szeretem. De most történt egy kis félreértés megint. Nemtudom miért jó megint a veszeedés, oknélkül, ahelyett hogy elmondanád mibajod, inkább elküldessz a faszba mintha én tehetnék mindenről. Nekem ez nagyon fáj. Nem hiába csináltam azt amit csináltam. Nekem ez sok. NEM . ezzel nem azt mondom hogy nem akarok a legjobb barátnőd maradni, de fáj hogy azt irod hogy birjuk ki még egy ideig aztán felejtsük el egymást. Szerinted ez ilyen egyszerű? elgondolkoztál már ezen ugy igazából? szerintem igen. és te se mondanád, hogy ez annyira egyszerű. Hát igen. egyáltalán nem az. Nemtudom mire jó most ez az egész, hogy megint veszekszel /veszekszünk. szinte a semmin. nekem ehhez nincs kedvem. miért nem lehet normálisan megbeszélni, ahelyett hogy ebbe fullad egy olyan bartság ami sokat ér?! Tudom nem fogsz rá reagálni , se semmi. nem is várom el, akkor ne reagálj. de szerintem az se megoldás, hogy mindenért veszekszel és félreérted és egérből elefántot csinálsz. Tegnap se volt értelme veszekedni, mert este tökjól elvoltunk, de azért most is ez megy. (Y) neked ennyit számított, hogy megint jóba legyünk? hát ez igazán fáj. Igen nekem fáj. Ugyanolyan ember vagyok mint a többi, nekem is vannak érzéseim, és főleg azok bántanak amiket most te mondtál/ mondassz nekem. egy igaz barátságot én nem dobnék el. habár gondolom te nem nevezed annak, de azért a sok közös emlékre visszaemlékezve persze a félreértéseket félretéve. szerintem jó barátság . De ha neked ez nem az, ezellen nem tudok mit tenni. Nekem is fáj pár dolog, mégse emlegettem.. de most akkor emlegetem. nekem tudod mi fáj? hogy jobban szórakozol Annál és a 2 újdonsült barátnőddel, igen ez nekem fáj. Nem ez nem féltékenység, hanem fáj , az hogy velem mindig veszekszel mindenen, ahelyett hogy megbeszélnénk, másokkal jópofizol...nekem ez fáj...Szerintem egy ilyen felépített barátságot nem érdemes romokba dönteni, csak ugy viccből, meg félreértésekből, ahelyett hogy megbeszélnénk.
Nekem még mindig a legjobb barátnőm vagy, és maradsz is, de ha te ezt szivesen eldobod. akkor monddki.

Itt állok most egyedül és várom azt a percet...

Someone who cares: My best friend.

Elég rég óta ismerem.Kiismertem milyen is valójában. Tudom mikor van baja,amiben probálok mindig segíteni neki, még ha elutasít akkor is. Próbálom mindig felvidítani mikor rossz a kedve, persze kisebb nagyobb sikerrel, de azért 1 próbát megér mindig. Tavaly kezdődött a barátságunk, aztán legjobb barátokká váltunk és minden követte a dolgát ugy ahogy lennie kellett. Voltak félreértések és persze összeveszések, de mindig valahogy megoldottuk. Aztán akadt pár dolog, összevesztünk és bő fél évig szinte nem is beszélgettünk, tudomást se vettünk a másikról. Aztán valahogy ahogy telt az idő, megint elkezdtünk beszélgetni, igaz nem bíztunk abban, hogy úgy lesz minden mint régen, hanem legalább egy sima :Helloszia-t köszönjünk oda egymásnak. DE! nem így alakult, megint kibékültünk, és ez rendkívül jó érzés. Most ott tart, hogy ő volt és lesz és marad a legjobb barátnőm. Mindig segít mikor szükségem van rá, bízom benne és jó barát. :) Nem hittem volna, hogy újra így lesz minden, mint régen, de nagyon örülök, hogy így alakult és újra megvan a kötődés. Igaz most is vannak összeveszések, de lehet az időtől meg persze a saját hülyeségünktől. :D Persze ha az ember nincs jó passzban akkor simán összeveszik olyan emberrel , akit nagyon szeret és lehet olyanokat mondd rá, mint amit sose mondana, de az csak dühből van. Na. Visszatérve. Örülök, hogy megint jóba vagyunk és róla tényleg el lehet mondani, hogy igazi barát és nagyon szeretem :)
<3
MY BFF FOREVER. :)

Kérlek védj meg mert elveszek a világban...

Rámtalált megint ez az érzés, borzasztó. Megint kezdek 'elfogyni' , mint a Hold. Jött megint egy kép, egy látomás , egy hang. Újra a múltból. Hülye módon megint visszanéztem, azt hittem eltudom tűrni a múltba való visszatekintést. Tévedtem. Újra megtörtént, s megint feltépték azokat a sebeket, amik lassan begyógyultak, de most újra véreznek. Őszintén bevallom fáj, az is fáj, hogy írok róla, most is csak az emlékek motiválnak. Szeretnék boldog lenni, megtalálni azt az embert akiben bízhatok és ez kölcsönös érzés lenne. De ebben a világban lehetetlen ilyet találni, talán elvétve 1-2, de az is ritka. Nem számít már az embereknek az igazi érték, csak felületesen döntenek ilyenekről. Örülnék ha nem vernének át többször, s végre igaziból mosolyoghatnék és nem csak egy felületes álarc lenne, ami mögött egy szomorú ember lakozik. =/
Elég furcsa ez a boldogság szó, talán sose találja meg valaki, van aki mindig abban él. Nem tudom kinek mi a boldogság, én persze pár dologban már megtaláltam, amik mindig ottlesznek és reményt sugallanak, hogy nem érdemes feladni a küzdést.


Nem tudok többet írni, mert fáj. Inkább leírok egy dalszöveget/részletet/. Ami igaz rám, tényleg így történt és eléggé fájdalmas.

[Verse_1]
Gondolkoztál már, azon hogy mennyit ért az életed
Hányan siratnának mikor azt mondanák, hogy ég veled
Itt álok most egyedül és várom azt a percet
Mikor szólítanak, és azt mondják, hogy menjek
Már egy jó ideje nekem csak ez jár a fejemben
És kíváncsi lennék rá, hogy te mit tennél a helyemben
Mikor ezernyi gondolat kavarog a fejedben
Mikor tudod, hogy nem létezik már többé ez a jelenben
A múltnak rabja lettem és befordultam teljesen
Csak boldog akarok lenni olyan nagy kérés ez kedvesem
Tudom rá a választ nem is értem, minek kérdezem
Sok dologban nem értelek hogy miért teszed ezt én velem
Volt egy csodás hét miről azt hittem, hogy igaz
De rájöttem, hogy álom volt ez nyújtson nekem vigaszt
Felébresztettél engem már a valóságot, látom
És te nem vagy itt mellettem pedig ez volt minden álmom

[Verse_2]
Írhatom a számokat de, a valóságon nem változtat
Nem jelent ez semmit akkor is én leszek az áldozat
Rengeteg könnycsepp mik a porba hulltak előtted
De te őt választottad így szükségem van erőre
Hogy túléljem a fájdalmat, amit nekem okoztál
Túl sok vér mi elfolyt mit belőlem ki ontottál
Milliónyi pillanat emlékeztet rád
Mikor azóta először meg csókoltam a szád
Mikor az első este te itt aludtál nálam
Akkor elkezdtem felépíteni azt a bizonyos várat
Ami kettőnké lett volna de, ez magára még várat
Mikor odahúztál magadhoz, hogy csókoljam a szádat
Hogy bújjak oda hozzád, hogy öleljelek reggelig
Üres szavak ezek a valóságot nem fedhetik
Evidens a történet hogy mi miért is történik
Heti boldogságunk gyümölcse más ágyában végződik

[Verse_3]
Jusson eszedbe néha hogy mit éreztem irántad
Hogy mit kaptál meg tőlem, és hogy mind ezt hiába
Bármit tettem érted neked semmi nem volt elég
Egy hét, egy hónap, egy év is kevés hozzá
Hogy meglágyítsam szíved, hogy vissza gyere hozzám
Semmit nem tehetek most már mindent elragadott az örvény
De volt már ilyen emlék ez hét nap alatt történt
Újból megismertük egymást ki tapostunk egy ösvényt
De felvállalni nem merted hogy mi zajlott le benned
Így a könnyebb utat választva csak magadat mentetted
Nem látom a kiutat, nem tudom, hogy mi lesz még
Azt mondtad, hogy lezártál, hogy elfeledtél rég
Elfelejtettél engem, pedig minden emlék szép
Elfeledted, honnan jöttél, azt hogy merre mész
Hiú remények világa miben élünk mind a ketten
Én téged akarlak te, pedig valaki mást keresel bennem




(LLL)

Közvéleménykutatás.

Van egy téma, ami mindig is foglalkoztatott. Igen ez az embere véleménye, és most a hajamról van szó. Nagyon szeretem változtatni és mindig valami extrém dolgot csinálni vele. Ezért most teszek fel pár képet a kiválasztott hajakról és ha lehet akkor egy kommentben meglehetne írni, hogy szerinted melyik lenne az ideális, és melyiket tudod elképzelni nekem. :D

Szerelem első látásra?:S

Elég nehéz téma. Nehéz szavak illetik, melyeket nehéz kimondani, de mégis valahogy így érezzük, és tudtára kell adni a világnak. Nem tudom mit higyjek, hogy létezik e ilyen érzés, vagy sem. Sokak mondják, hogy igen van, és milyen csodálatos, de persze vannak akik a másik párton állnak. Nem tudom tényleg, hogy mit lehet erről a témáról hinni, hisz a kettő közt vagyok, ilyen 'se vele se nélküle' feeling. Előszőr is a szerelem tényleg olyan dolog amire az embernek szüksége van vagy sem? :S Ez is emberfüggő, kinek mi , és milyen érzésekre van szüksége. Van aki simán eléldegél enélkül és nem is izgatja a téma, de vannak akik máshogy gondolják és nélküle nem is tudnak létezni. Én az előbbit irigylem néha, őszintén szólva. Perpillanat szivesen lennék a helyébe az előbbivel. Érdekes, hogy valaki hisz benne , és érzi,hogy tényleg úgy van, de ugye ennek vannak úgymondd ellenségei is. Szoval a kettő közt vagyok, és tanácstalan, nem tudom mit higyjek, és melyik irányba húz a szívem, elég nehéz döntés, nehéz beszélni is róla, hogy mit érzek valójában, de remélem majd jó felé húz az érzés.
Furcsa, hogy az emberek , annyi emberrel járnak, de mégis csak néhányat szeretnek úgy igazán szívből, és csak néha mondják el magukról , hogy ők most nagyon szerelmesek. Mai világban ritka az ilyen, inkább minden a kavarásról szól, és hogy minél több ember tudjanak átverni na és persze magadévá tenni. Néha tennék egy kisebb időutazást, hogy megnézzem milyen is volt régen, hogy működött az egész, de lehet erre nincs is szükség, mert érzem ,hogy egy teljesen más világot mutatna az a kép, ami akkor volt.
Visszatérve, erre a megláttalak és belédestem szövegre, hát nem tudok mit írni, kinek mi és hogyan érzi. Lehet van olyan, hogy tényleg meglát valakit az illető és egyből érez valami másfajta vonzalmat, de az a probléma, hogy ezek sose tartanak sokáig. Ez inkább egy kisebb fellángolás, minthogy valami tökéletes szerelem.
De persze ottvan az is, hogy leülsz az illetővel beszélni, miután találkoztál vele ,és azután mondod, hogy hűű ez szerelem első látásra. De ez megint csak olyan dolog, ami két embertől függ. Igen ilyesfajtát éreztem énis, hogy leültem valakivel egy hosszabb beszélgetésre, és ott éreztem ,hogy amolyan szerelem első látásra feeling, de hogy anélkül hogy beszélgetnék vele éreztem e ilyet, Hát őszintén szolva nem. Kiváncsi lennék rá, szivesen átélném 1×. Lehet ezt nem magyarországon fogom megtalálni, hanem valahol külföldön, de nem adom fel, hogy legalább egyszer belekóstoljak.
Így utólag, nemtudom ki hogy van vele , és mit akar érezni, lehet adott pillanatban mikor szerelmes, vagy valami körbeveszi a rózsaszín felhö, de aztán mikor csalódik ez elmulik és visszahull a valóságba. Fájdalmas, de ez van. :SSS

Megkell próbálni erősnek maradni, nehéz, de így kell tenni.

Önbecsülés Rabjai.

Sokszor esünk hibákba, hogy magunkat illetjük, olyan jelzőkkel, amik kicsit se illenek rá, de természetesnek vesszük ezeket és lassan mindenapossá válnak ezek a dolgok.
Szomorú, de mégis ezzel van elfoglalva az emberiség. A külső motivál mindent ,sajnos. Régen többet számított a belső, mint egy külső megjelenés, és az emberek megválogatták a barátaikat, mára ez számosan csökkent és igen kevés ember van aki továbbra is így gondolja.
Tény ,hogy a külső tényleg valamilyen szinten meghatározza az embert, de úgy gondolom elhamarkodott döntés lenne külső alapján elítélni valakit, de az emberek többsége így cselekszik, és az a kiszemelt 'áldozat' aki nekik nem tetszik, hát igen, neki probálják úgymondd tönkretenni az életét, mert nem szimpatikus.
Szerintem felesleges időtöltés, ha valaki ennyire unatkozik, hogy nem tudja eldönteni, hogy mit csináljon az életében, ne másokat nézzen és tegyen rá jelzőket, talán jobb lenne ha maga is tükörbe nézne.
Ott van a másik példa is, igen ez megint külső dolog, de azt hiszik az emberek, hogy a külsejük eltorzításával elérnek valamit, bevallom igen énis festem magam, de nem azért mert meg akarok változni, jól érzem magam anélkül is, meg vele is. De mára vannak olyanok, akiknek ez mindennapos. Mindennapos a fodrász ,körmös stb stb. Persze vannak azok is akik tulzásba esnek, és műnek néznek ki, igen nekem is vannak ilyen ismerőseim. Lehet hogy aranyosak, kedvesek és jol lehet velük beszélgetni, de a külsejükkel azt mutatják ki, hogy ők igen mások, de a valódi énjüket nem merik felvállalni. Szívesen megnézném őket 1-2 évvel ezelőttről, fogadni mernék felismerhetetlenek lennének.
Visszatérve, igen ez a smink, kicsit mű. A túlzás pedig lassan oda fajul, hogy nem tudom megkülönböztetni az embert egy próbabatától.

Something about...

Eltelt pár nap / hét , és viszonylag elég sok dolgon estem túl. Jó volt a ballagás,habár valahol fáj mégis a búcsúzás a megszokott környezettől és emberektől, de ezen is túl kell esni. Aztán pár nap mikor barátnőmnél aludtam. Azok felejthetetlen napok lesznek :D De ezeket nem részletezem. A tegnapról írnék kicsit többet. Nagyon vártam hogy elérkezzen az a nap és végre jobban megismerhessem azt a személy, és ez sikerült is szerintem. Sajnálom, hogy ez történt koncert közben, de amit játszottatok az mind jo volt és nagyon tetszett. Örülök az eltelt napok történéseinek, habár történtek rossz dolgok is, de valahogy mégis megoldódott, és a végére minden jó lett.
Majd írok holnap egy hosszabb történetet és valami értelmesebbet habár most nagyon fáradt vagyok de sebaj. : ) szooval bocsi . <3

What about the feelings? :S

A legtöbb érzés akkor íródik egy emberben mikor valami rossz történik, mert végülis ha jó, azt ugyis előbb utóbb mindenki megtudja, akkor minek írni? :) De hiába vannak barátai mégis kikell adni valami más formában, nemcsak szóban. Valami többet kell nyújtani, hogy valahol mégis megmaradjon és egy napon ugy nézz vissza rá, hogy : Igen ilyen is megtörtént velem, de átvészeltem.
Úgy érzem ha az emberrel valami maradandó ,fájdalmas rossz dolog történik szereti kiírni magából és nem megtartogatni , hogy jöjjön egy következő és gyengítse őt...
Épp azért írok énis, mert elég fájdalmas dolgok értek, amit igazából nem értek magamse , hogy miért pont velem történt, mikor mindent megtennék másokért, és sosem verném át őket. Lehet pont ezért történt és pont velem, mert ilyen vagyok és az élet meg akarja mutatni valamilyen formátumban, hogy hiába vagyok kedves és jószívű az emberek csak kihasználják az ilyet, és nem érdemes ezzel fáradozni.
Ez mégis olyan önzőség, minden emberben megtalálható végülis, de önzőség akkoris, hogy mindig magának akarja a jót, elvárja másoktól, akik mindent megtennének csak hogy jókedvűnek lássák a másikat. Lehet én vagyok a buta, de lehet tényleg ugyvan hogy kihasználják az ilyet az emberek, nem tudom eldönteni, velem is annyi ilyen történt ,hogy a sok 'tapasztalat' után már nem tudom hova soroljam a dolgokat.

Elég fájdalmas, de valahogy túlkell esni az ilyeneken...

I've got a secret...

Sajnos, a napokban nincs túl jó kedvem, és ezt probálom elfojtani ,de nem mindig járok sikerrel. Tegnap tönkretettem magam, Bravo Otto-n, ezért kicsit kivoltam, és bocsánat akivel bunko voltam, de nagyon fáj a fejem. Mindegy. Probálom másba tölteni a rossz kedvem, vagyis igazából n em tudom minek nevezzem ezt, jolenne már a boldogság, de írták,hogy hamar eljön. Tegnap találkoztam egy emberrel, aki eddig is nagy hatást tett rám, de most mégnagyobbnak érzem azt a bűvöletet. Igazából nem tudom már mit érzek , és hogy hogyan. szeretném jobban megismerni,mert rendkivül rendes, és értelmes. : ) Sajnálom, hogy nem jött össze vele a tegnapi beszélgetés. Remélem bepótoljuk máskor és megismerem jobban (:
Hát. mostanában nem mondhatnám el magamról hogy szivhez szolo dolgokat irok, inkább csak őszintét. Nem tudom már hogy fejezhetem ki az állapotom, és megnevezni se tudom, hogy mi ez igazából. Talán megint egy álarc amit lehet feleslegesen veszek fel, de nem tudom, elbizonytalanodtam mindennel és mindenkivel szemben, és ez nagyon rossz. Lövésem sincs mit csináljak, hova mennyek, talán keressek új barátokat, ismerjek meg több embert? Lehet jót tenne, de valahol még visszahúz a szívem a régi barátokhoz, és őket sose tudnám otthagyni, lehet kéne keresni pár újat a régiek mellé, lehet jót tenne, de nekem elment az erőm az ilyesfajta erőkifejtésekbe. Helyet se tudok keresni hova mehetnék, de ez már egy más téma... Örülök hogy van 1 legjobb barátnőm, akire végülis mindig számíthatok, és segit ahol csak tud, igaz vannak mindig apró hülye összeveszések de örülök azért. :)
<3

Akiben mindig bizhatok, és bármikor számíthatok rá.

Buta módon eddig elhanyagoltam a családomat, igaz, nem olyan rettentő módon, de mégis rádöbbentett, hogy több időt kéne velük töltenem. Ezt ezek után megis fogadom.
A cím mindent magába foglal, benne mindig megbízhatok, bármikor ottvan és segít nekem, akkor is amikor nem is kell igazán, és nagyon sajnálom ,hogy nem szántam rá elég időt, és nem töltöttem vele azokat a napokat, amiket inkább másokra szántam, és a végén megbántam.

Igazából azt is elmondhatnám róla, hogy ő a legjobb barátom. Emlékszem minden percre, amit vele töltöttem mikor kicsi voltam, és örülök neki hogy rengeteg időt szánt rám és most is szán rám, és mindig jót akar. Az utóbbi pár évben viszont elhanyagoltam, és megbántam, ezúton ebben az írásban szeretném kifejezni a bocsánat kérésemet, és hogy nem töltöttem vele annyi időt amennyit megérdemelt volna, mindig azt hittem mások fontosabbak, de hülye voltam, mert egyáltalán nem. Igaz , hogy nagyon sokszor szoktunk veszekedni, voltak kisebb nagyobb viták, de ő sem tud rám haragudni és én sem rá, és nem is fogok. Rá bármikor számíthatok és mindig megbízok benne, igaz nem mutattam ezt ki felé, de ez igy van, hisz Ő az Anyukám. (:
<3

Igazán fontos dolgok.

Ma gondolkoztam el igazán, hogy mi is az egyik legfontosabb dolog az életemben ,ami dobogós helyen áll,sőt az első helyen (: és igen rájöttem, a Család mindennél fontosabb számomra, eddig azt hittem hogy a barátok fontosabbak, de őszintén bevallom tévedtem, mindkettő egyaránt fontos, de ha nincs családod, akkor nincsenek barátaid sem. Mivel ma sokáig egyedül vagyok itthon, ezért volt időm pár,olyan dologra amire eddig igazán nem tudtam időt szánni,mert mindig valami közbejött. Egyszóval rájöttem, hogy igen a család a legfontosabb, mert ha nem lenne, nem tudom mit kezdenék magammal. Borzasztó érzés lenne olyankor látni a többi boldog családot, akár a TV-ben vagy bárhol.

Nagyon sajnálom, hogy olyan sok családi programból kivontam magam, mert azt hittem hogy az itthon töltött idő vagy netán ha elmegyek a barátaimmal valahova, sokkal jobb lenne mintha a családommal lennék. De tévedtem. Igaz,még nincs veszíteni való, hisz ezek után rengeteget fogok a családommal tölteni, amennyit csak lehet, és a lehető legjobb módon fogom ezt tenni, de persze a barátaimat se hagyom figyelem nélkül.

Teremtsd meg a békét.

Rengeteg sok ember van aki szeret, de van pár olyan is aki utál. Igazából sose értettem hogy lehet valakit utálni meg szeretni... Érdekes érzések, de mégsem jelentem ki hogy őt most szeretem őt meg nem, szerintem ez valahol hülyeség, ha valakit szeretsz akkor nem kell mondani neki, mert tudod hogy igaz. Fura érzés, igazából nem is tudom megfogalmazni mihez hasonló, mert szinte semmihez sem lehet hasonlítani, mégis olyan csodás és felemelő. Tudod, hogy van valaki aki 'szeret' ,kedvel stb. akkor jó érzéssel töltődsz fel. De mégis ottvan az utálat... Engem perpillanat rengetegen utálnak és igazából nem jöttem rá ,hogy miért...talán azért mert túl őszinte vagyok és szembesítem őket az igazsággal míg ők átköltik az egészet, és előadják teljesen máshogy, igy az emberek nekik hisznek, nem nekem aki őszintén megmondta... Most is megy a hátam mögött a rendszeres szarkavarás, amire már csak annyit tudok mondani hogy szánalmas, és leszarom. Igaz ha leszarnám nem irnék róla, de azért írok hogy megint csak szembesítsem őket. Visszatérve, Igen rengeteg sok ember nem kedvel annyira, amint írtam, hogy miért, de vannak akik szeretnek és nekem ez a lényeg. Nem törődöm azokkal, akik lehet féltékenységből teszik az egész hazudozást,mert ennek nincs értelme, de felőlem folytathatják engem nem érdekel. (:

Live In a Dream.

Olyan ámulatba ejtő érzés.. mint valami drog. csak nézed és egyre jobban és jobban csodálod. Olykor jó kedved lesz, és eszedbe jutnak az emlékek, viszont olykor olykor elvesz egy darabot a szívedből. Nem tudod eldönteni, hogy hihetetlenül vonzz , vagy taszít, de mégis jó nézni a meleg szobából. Kézzel fogható, mégis van benne valami megfoghatatlan. Rám is rámjön néha, hogy mikor zuhog kirohanjak és ázzak szét,mert olyan felszabadító és jó érzés lenne, de van mikor látni se lenne jó. De mostanában egyre többet esik, közben kisüt a nap, elég ijesztő, de mégis olyan csodás. Nem tudod eldönteni hogy meg akarsz e tőle szabadulni, vagy örökké rabja akarsz lenni.

Live through the past ♥

Újra átélem a múltat,megjelentek azok az arcok akikkel 1 éve voltam jóba, igaz máig is jóba vagyunk, de már nem annyira foglalkozunk egymással, mint a múltban. Hát igen... ennek is el kellett jönnie megint, és őszintén szolva nem bánom, hogy megint jóbavagyok ismertebb arcokkal, akik be tudják színesíteni a szürke hétköznapokat (: Tegnap párral voltam koncerten, amiről még mindig nem tudom eldönteni hogy borzasztóan rossz volt, vagy iszonyatosan jó. De valahol fájt amit láttam, hogy azok akikkel régen jóbavoltam ,vagyis annak a csoportnak egy részéből pár ember nem kedvel. És igen. Őszintén kijelentem hogy fáj, de ez van, majd az idő mindent begyógyít, lehet nem most, hanem talán majd 1 honap mulva, 1 év mulva, vagy lehet egy másik életben (: Jó felidézni amik a múltban történtek, de ezzel együtt szakad fel pár sebem , ami most rettenetesen fáj. Néha azt érzem elvérzem miattuk és hogy nem élem túl a régi emlékeket, de valahol jó is. Minden rosszban van valami jó (: Remélem ez így is marad, és akikkel most újra jóba lettem a múltba visszamenőleg, ennek felettébb örülök, és rájuk lehet azt mondani ,hogy Igen,Ők barátok. Ők akkor is ottvannak, hiába veszekedtünk rengeteget velük, mégis kibékültünk és minden újra jó lett és ott vannak, tudok velük beszélgetni, rengeteget jelentenek. Igaz nincsenek sokan, de róluk tényleg el lehet mondani, hogy igazi barátok (: ♥

I'm just wanna be happy.

Lassan elérkezik a nyári szünet, és elmúlt a hideg tél, de mégsem jön a boldogság. Lassan annyira magamba fordulok,hogy nem tudom majda boldogságot se befogadni, és én sem tudok azlenni majd. :S Csak egy álarc amit felvettem,mikor kint hülyülök barátaimmal... csak egy rossz színészkedés, de ez így is lesz. Szeretnék vége igazából nevetni,és boldog lenni végre, de amik történtek mostanában...így nem nagyon sikerül semmise. Lassan feladom. Nekem ez sok volt, nem hiszem hogy nagy dolgot kértem volna bárkitől, vagy bármitől is...csak egy egészen aprót,ahhoz hogy boldog lehessek egy időre, aztán megint jön a hosszú, hideg tél, és elmúlik a boldogság. Igaz, megint süt a nap és most a nyár van itt, de a szívembe még tél maradt, megfagyott, s kell jönnie valakinek/valaminek , hogy felolvadjon újra. Rossz érzés, érzem hogy hideg és fáj. Várom az elmúlását, de ha nem sikerül ,akkor nem tudom mit tehetnék. Van ami elmúlt és bánom, de van ami lesz és lehet jó lesz. Ezt várom igazából, de még nem jött el...Habár most hogy elgondolkozom, lehet van pár dolog, de ezt későbbiekre tartogatom és majd írok róla. (:

Last night I forgot, how the sound of your voice whispered sweet(L)

Drog lettél számomra. Lassan úgy érzem nélküled nem tudok meglenni, igen olyan vagy számomra,mint egy drog. A legjobban kábulatba ejtő drog,ami a világon létezik...és úgy érzem ,nem akarok megszabadulni tőle, de ha nem teszem meg akkor egyre többet foglak 'használni', és egyszer csak belehalok, mintha túl adagoltam volna magamba...Nem tudom eldönteni ,hogy sírjak vagy nevessek ,hogy vagy a világon, és hogy megismertelek...Tényleg nem tudom, eddig nem éreztem így, de hatalmadba kerítettél,ahonnan nem tudok és nem is akarok szabadulni. Ráébresztessz kivagyok igazából, és így még nem éreztem, mégis valahol kellemes érzéssel tölt el, valahol pedig szomorú leszek. Esténként mindig gondolkozom, hogy mi lenne ha... de tudom ,hogy ez csak álom, és az is marad, és ez FÁJ. Mindig eszembe jut a hangod, és mindig gondolkozom mi lehet veled az adott pillanatban. Nagyon rossz, de nem kívánom, hogy megszűnjön ez az érzés. A szívem be akar fogadni téged, ha hagynád, az testem viszont aztmondja nem szabad, ebből következtetve tényleg drog vagy számomra. Szeretem a hangodat, a viselkedésed, hogy aranyos vagy ,akkor is ha nincs jó kedved, őszinte vagy és néha kiszámíthatatlan. Ez tetszik... Szeretnék még belőle(d) többet és egyre csak többet. Még Még Még...
(L)