Lassan elérkezik a nyári szünet, és elmúlt a hideg tél, de mégsem jön a boldogság. Lassan annyira magamba fordulok,hogy nem tudom majda boldogságot se befogadni, és én sem tudok azlenni majd. :S Csak egy álarc amit felvettem,mikor kint hülyülök barátaimmal... csak egy rossz színészkedés, de ez így is lesz. Szeretnék vége igazából nevetni,és boldog lenni végre, de amik történtek mostanában...így nem nagyon sikerül semmise. Lassan feladom. Nekem ez sok volt, nem hiszem hogy nagy dolgot kértem volna bárkitől, vagy bármitől is...csak egy egészen aprót,ahhoz hogy boldog lehessek egy időre, aztán megint jön a hosszú, hideg tél, és elmúlik a boldogság. Igaz, megint süt a nap és most a nyár van itt, de a szívembe még tél maradt, megfagyott, s kell jönnie valakinek/valaminek , hogy felolvadjon újra. Rossz érzés, érzem hogy hideg és fáj. Várom az elmúlását, de ha nem sikerül ,akkor nem tudom mit tehetnék. Van ami elmúlt és bánom, de van ami lesz és lehet jó lesz. Ezt várom igazából, de még nem jött el...Habár most hogy elgondolkozom, lehet van pár dolog, de ezt későbbiekre tartogatom és majd írok róla. (:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése