Eltűntél,mintha csak egy árnyék lettél volna pár órára, s védtél volna a naptól engem, de tévedtem...Tényleg eltűntél. Azt hittem újra előbújsz, s megóvsz a naptól,nehogy elszáradjak, és igen.. megint tévedtem, de még van remény... A remény hal meg utóljára. Igen.. Még mindig reménykedem,hogy lesz valamikor, valamelyik szép napon, mikor újra látlak mosolyogva, s odajössz hozzám... megfogod a kezemet.
Tényleg nem vagy a régi, néha ugy éreztem nem adtad önmagad, skizofrén vagy netán? :S kérdem én... de ugysem lelem rá a választ, te nem mondtad elmagad, hogy mást szeretsz, s másra vágysz, vagy netán arra hogy változtassak az egészen, csak némán hagytad hogy az egész belefulladjon egy pohár kanálba... :S Nem tudom mit gondoljak, s ha visszajössz érdemes e visszafogadni szívembe... félek megint összetöröd, s újra keserves hetek,hónapok alatt forraszthatom össze. Nem vagyok játék, ne játssz velem... Menny és éld ki magad egy játszótéren... de mások érzéseivel ne szórakozz... te mégis megtetted.. nem 1× eljátszottad,hogy otthagysz, de mégse a végén minden jólett, s megigérted úgy is maradt, de aztán egyre többször játszottad el ezt velem, és nem érdekelt már annyira... =/
Szomorú, de mégis van benne valami mosolyra késztető dolog, hogy milyen vagy valójában, remélem rájössz egy szép napon.
Szomorú, de mégis van benne valami mosolyra késztető dolog, hogy milyen vagy valójában, remélem rájössz egy szép napon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése