Azt hiszem a címben leírtam mindent, de nem... én nem fogok nyáladzani, ez nem én vagyok...senkinek se fogom körbenyalni a szép kis seggét ,hogy újra minden a régi legyen.Majd az idő megoldja, de mégis akkora sebeket ejtett rajtam... mintha belennék kötve és majd ha minden meggógyul a kötés leesik és valami új lesz bőrömön... odaégtek az emlékek...minden egyes szép szó,ami mára fájdalmas visszagondolás, minden egyes érzés és közös emlék, igen,már elmúlt. Elmúlt ami szép volt,s nem biztos hogy visszatért. De van remény. Mindenre van, és a megoldás az időben van... Ami olyan gyorsan pereg, ki tudja mi lesz velünk holnap vagy azután... de már rossz belegondolni, talán nemleszünk egy szépnapon, és majd könnyes szemmel gondolnak vissza ránk... de ebbe tényleg, belegondolni is rossz. Most a jelen van, amin lehet változtatni, csiszolni lehet, mint egy gyémántot, és nem törhetjük ketté... csak újra csiszolhatjuk... Igaz ez egy hülye példa. de igen elvesztettem azokat akik eddig sokat jelentettek, és tudja kinek szól a bejegyzés, aki multkor elküldött szép és jó meleg éghajlatra. Nem íroknevet, mert nem illik, és nem is tartozik rá másra, csak Rám és Rá. De ő nem feled, igazából én sem, de előbb utóbb megkell tenni és tovább kell lépni, de ha neki igyjó... Megint könnyes a szemem. fájnak az emlékek, mik lassan belelesznek vésve bőrömbe, mint valami rossz álom. Megint az Álom... Álmodtam nem egyszer, szép volt jó volt. Elmúlt. Megintcsak egy újabb illúzió,mi elsodródik az árral, a többi érzéssel és minden egyébbel...
Reménykedem, hátha lesz valami jó, s valami régi pillanat, amely felidézhető, de ha nem... akkor a sebek lassan begyógyulnak... Nem tudom melyik a jobb, igazából egyikse... Nem az én döntésem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése