Hatalmába kerített a rossz kedv.

Úgy érzem nincs kiút és egyre csak elsötétül minden, és mindent sötéten látok. Mintha sose lenne napfény és megszűnt volna létezni, s sose sütne ki újra, még akkor sem ha mindenki azt akarja. :S Elmúlt a boldogság, elmúltak a szép idők, bekövetkezett valami új, valami szokatlan,fura dolog , eljött a sötétség, eljött a rossz idő. Mindenben csak a rosszat látom, tényleg mintha elmúlt volna az az érzés amitől volt a folytonos jókedvem. Nem tudok úgy nevetni ,ahogy régen tettem, nem tudok úgy látni ,ahogy kellene, és ahogy régen láttam a világot...Igen , ez így nem jó.hiába történik minden jó körülöttem ,ugyanúgy rosszként látom:S Nem szeretnék hogy ez így folytatódjon tovább, mert bekerít magába a sötétség, s félek a mélybe húz, ahonnan nem tudok kijutni. Igaz ,hogy mindig ottleszenek a barátaim, akik segítenek, de lehet ezen már majd nemtudnak, de próbálkozom , hogy mindent úgy lássak ,ahogy régen és minden jólegyen, mert ez így se nekem, se másoknak nem jó,hogy szenvedni látnak, egy olyan dolog miatt,ami miatt tényleg nem érdemes bármit is tennem magammal, vagy talán aztsem érdemli meg hogy rossz kedvem legyen miatta.

Nem lett túl hosszú bejegyzés, de szerintem volt valami mondani valója. (: