Lassan köddé vált, mintha csak egy képzelet lett volna agyam legmélyén és porrá lett. Szép mese egy királyfiról és a királylányról. Gyönyörűen kezdődött, de annál rosszabbul végződött.
Szép napon megismerték egymást, egymás tekintetét keresték minden apró tárgyban és várták azt az érzést... azt a bizonyos érzést, ami rájuk talált és egymás iránt egyre többet éreztek, és csak úgy teltek a napok, szépen és egyre több közös élmény színesítette be szerelmüket. Megvolt az a bizonyos rózsaszín felhő is, ami másoknál nem szokott meglenni, de náluk megvolt... hisz szerették egymást. A fiú bármit megtett volna,csak a lányt ne veszítse el és a lány is ugyanígy érzett. Mikor találkoztak örültek ,mert láthatták egymást , s megbélyegezhették egy csókkal találkozásukat, mikor esténként elment a herceg, szomorúan érzett, s ugyanígy szíve választottja. Szívük szerint együtt lettek volna éjjel-nappal és finom csókokkal öntötték volna tele a szobát. Szép mese volt, gyönyörű szép emlékkel, ám a királyfi másra talált, s kevésbé foglalkozott szíve válaszottjával, elhanyagolta őt...A lány szíve majdnem megszakadt ettől, de érezte még szereti őt szerelme, és ez így is volt...Ám így folytatódott ez a történet, a királyfi elhanyagolta szerelmét és hagyta a mélybe zuhanni. A lány a mélyből nézett rá, kisírt szemekkel nézett szerelmére és várta -Hátha minden olyan lesz mint régen. - De a királyfi már nem nézett a szépséges leányra, annál jobban összetörte a szívét. A lány probálta elfeledni egyetlen szerelmét, és hitt a változásban, hogy sikerül elfelednie Őt. Sok szenvedés után úgy érezte elfeledte, és boldog volt. Szárnyalt a boldogságtól, s a magasba repült. De eszébe jutottak a szép emlékek , s abban a pillanatban a lány szárnya eltört és újra a mélybe zuhant. S máig probálja felszedni szíve apró részeit,de nem tudja feledni Őt...
Szép mese, és igen valóságban is így van, megtörtént, és nem tudni mi lesz belőle.[Ł]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése