I just want you to know, I love you. (L)

Lassan újra eltalált ez a 'rossz' érzés. ez a szerelem szerűség.. még nem jöttem rá miért ... és nem is szeretnék. Nem szeretnék szerelmes lenni, se szeretni, félek a csalódástól, hogy megint átvernek és kihasználnak mintha egy rongy lennék ,akit szaggatni lehetne. NEM! Nem vagyok tárgy, felőlem a plüssmacidat vagy egyéb dolgodat rángathatod, de engem ne. Engem felejts el ilyen szinten. :S Igen szeretem azt akiről szó van.. és nem akarom szeretni. Nem tudom miért jött ez igy rám, egyszer csak ezt parancsolta a szívem, nem akarom szeretni,tényleg nem, még nem ismerem olyan szinten hogy szerethessem, mégis ezt mondom róla. :S Mondtam hogy fura...:S Igazából elég sok fura dolog történik velem mostanában, amit nem szeretnék kifejteni, de szerintem az illető tudja hogy kiről van szó. (: IGEN RÓLAD BAZDMEG, SZÁNALMAS AMIT CSINÁLSZ : D és a fenyegetőzése... : ) namindegy visszatérve a címre... Igen ezvan. újra. :S Nem akarom ,mert tudom hogy megint csalódni fogok, és nem szeretnék, mert fáj, és csak mégjobban fájna ,ha újra ez történne. :S Majd talán elmondom kiről van szó, és az illetőnek is beszámolok róla, de ez még messze van... előszőr meg akarok bizonyosodni, hogy biztos Ő e az. (:

Hatalmába kerített a rossz kedv.

Úgy érzem nincs kiút és egyre csak elsötétül minden, és mindent sötéten látok. Mintha sose lenne napfény és megszűnt volna létezni, s sose sütne ki újra, még akkor sem ha mindenki azt akarja. :S Elmúlt a boldogság, elmúltak a szép idők, bekövetkezett valami új, valami szokatlan,fura dolog , eljött a sötétség, eljött a rossz idő. Mindenben csak a rosszat látom, tényleg mintha elmúlt volna az az érzés amitől volt a folytonos jókedvem. Nem tudok úgy nevetni ,ahogy régen tettem, nem tudok úgy látni ,ahogy kellene, és ahogy régen láttam a világot...Igen , ez így nem jó.hiába történik minden jó körülöttem ,ugyanúgy rosszként látom:S Nem szeretnék hogy ez így folytatódjon tovább, mert bekerít magába a sötétség, s félek a mélybe húz, ahonnan nem tudok kijutni. Igaz ,hogy mindig ottleszenek a barátaim, akik segítenek, de lehet ezen már majd nemtudnak, de próbálkozom , hogy mindent úgy lássak ,ahogy régen és minden jólegyen, mert ez így se nekem, se másoknak nem jó,hogy szenvedni látnak, egy olyan dolog miatt,ami miatt tényleg nem érdemes bármit is tennem magammal, vagy talán aztsem érdemli meg hogy rossz kedvem legyen miatta.

Nem lett túl hosszú bejegyzés, de szerintem volt valami mondani valója. (:

Stories told of our love will never die...(U)

Lassan köddé vált, mintha csak egy képzelet lett volna agyam legmélyén és porrá lett. Szép mese egy királyfiról és a királylányról. Gyönyörűen kezdődött, de annál rosszabbul végződött.
Szép napon megismerték egymást, egymás tekintetét keresték minden apró tárgyban és várták azt az érzést... azt a bizonyos érzést, ami rájuk talált és egymás iránt egyre többet éreztek, és csak úgy teltek a napok, szépen és egyre több közös élmény színesítette be szerelmüket. Megvolt az a bizonyos rózsaszín felhő is, ami másoknál nem szokott meglenni, de náluk megvolt... hisz szerették egymást. A fiú bármit megtett volna,csak a lányt ne veszítse el és a lány is ugyanígy érzett. Mikor találkoztak örültek ,mert láthatták egymást , s megbélyegezhették egy csókkal találkozásukat, mikor esténként elment a herceg, szomorúan érzett, s ugyanígy szíve választottja. Szívük szerint együtt lettek volna éjjel-nappal és finom csókokkal öntötték volna tele a szobát. Szép mese volt, gyönyörű szép emlékkel, ám a királyfi másra talált, s kevésbé foglalkozott szíve válaszottjával, elhanyagolta őt...A lány szíve majdnem megszakadt ettől, de érezte még szereti őt szerelme, és ez így is volt...Ám így folytatódott ez a történet, a királyfi elhanyagolta szerelmét és hagyta a mélybe zuhanni. A lány a mélyből nézett rá, kisírt szemekkel nézett szerelmére és várta -Hátha minden olyan lesz mint régen. - De a királyfi már nem nézett a szépséges leányra, annál jobban összetörte a szívét. A lány probálta elfeledni egyetlen szerelmét, és hitt a változásban, hogy sikerül elfelednie Őt. Sok szenvedés után úgy érezte elfeledte, és boldog volt. Szárnyalt a boldogságtól, s a magasba repült. De eszébe jutottak a szép emlékek , s abban a pillanatban a lány szárnya eltört és újra a mélybe zuhant. S máig probálja felszedni szíve apró részeit,de nem tudja feledni Őt...


Szép mese, és igen valóságban is így van, megtörtént, és nem tudni mi lesz belőle.[Ł]

E szó hallatán félelembe esek,de kijelentem...Szeretem a fájdalmat

Még nem nagyon éreztem ilyet, de fura, nagyon fura... mintha más ember lennék és mindent odaadnék a fájdalomért, csak hogy érezhessem, vagy az is hogyha átvehetem mások fájdalmát... Semmi olyanról nincs szó hogy én emocionális lennék, vagy valami ehhez hasonló...nem kell semmihez se hasonlítani én én vagyok és nem egy stílus. köszönöm :) Szóval visszatérve, érdekesen érzem magam...tegnap elájultam az órán, igaz előtte oltottak be, de nem attól... olyan mintha én irányítottam volna , és én akartam, jó érzés, olyan mintha átkerülnék egy másik dimenzióba, ami boldogabb, de sötétebb is egyben. Jó érzés volt rosszul lenni,de csak így utolag jöttem rá. Mikor a kezembe véstem, azt is valami olyan élvezettel csináltam, hogy más emberek hülyének néztek, de nem érdekelt. Szerettem azt csinálni és most is szeretem azt csinálni, amit jónak találok, és így gondolom ,hogy ennek most így kell lennie...kezem is tele van vésve... de nem vágva. VÉSVE. nevek vannak benne, nem szívesen osztom meg ezeket a neveket, ha nem baj. :) Lehet a cím alapján ráijesztettem az emberekre, de nem érdekel, nem kötelező olvasni... Most úgy érzem képes lennék megölni valakit, csak hogy szeressen... Lassan kitör belőlem, mint egy démon...előbújik, kísért , porrá lesz újra. És így tovább...Ritka,és fura érzés...
Bocsha rád ijesztettem.csókoltatom anyucit (:

Új nap kelt fel reggelente, új Hold süt rám álmomban.

Elveszett egy álom, mit szépen dédesgetve őrízett szívében a Nap, s éjjelente a Hold a karjába zárta őt, s altatta el. Szép volt, és jó, minden megvolt abban az álomban. Minden érzés, minden szép gondolat, szép szó, s ez nem volt minden. Volt benne valami ,ami mindenkit elragadott, s ez a ragyogása, ahogy mosolygott rád az álom. Csendesen nézett, s minden jót magába zárt, amire szükséged van. Vigyázott rá, és nem hagyta elszökni mellőled, hogy minden szép legyen, s minden meglegyen amire vágysz. Őrízte a szerelmet is, de a csalódásokon nem tudott segíteni. Mikor jött a szerelem Ő feléledt, az álom mindent szépített és a Nap és a Hold ugyanugy vigyáztak rá. Minden szép szerelmet probálta óvni az álom, s probálta megőrizni ragyogását a csalódások ellenére. Ám jött egyszer egy csalódás, mely rettentő dolgot tett vele... Az álom szertefoszlott, s a Nap és a Hold már nem zárta karjába őt.

Szép volt, és jó, amíg nem jött a szerelem és nem tette tönkre őt.

They said that I can't change without you

Mindenki eztmondja, hogy még mindig szeretlek. de már nem. Egy kép maradtál szívemben, s szerintem egy ideig még ott is tartózkodsz. Nem jelenthettem sokat számodra,hisz könnyen túlléptél, vagy csak becsapod magad és probálsz túllépni. Elhiszem hogy neked könyebb, de én eltudom képzelni milyen vagy valójában, s nem azt az arcodat mutatod mások felé... Miért jó ez? :S Tönkreteszel vele másokat, akiket lassan megemészt a fájdalom... Biztos valahol örömödet találod benne, de igen a szívembe maradtál, hisz megszerettelek, nehezen feledek hiába tettél borzasztó dolgokat velem,amit megsem érdemelnék... Igen ilyen vagyok. Az emberek többsége szereti kihasználni ,mint ahogy te tetted. Tudom , te nem olvasod a blogom, és remélem nem is fogod... Még azt is eltudom képzelni, hogy könnyes szemmel kíséred végig soraimat, igaz nehéz, de szerintem ilyen vagy valójában, de csak álarcot húzol és probálod lepleplezni igazi énedet. Egyszer úgyis megsebeznek annyira, hogy felfeded ki is vagy valójában , és rájössz többé nem kell álarcot húznod ,ahoz hogy boldog legyél... Remélem hamar bekövetkezik és minden olyan lesz ,amilyennek lennie kell, Ne csapd be magad.. Igaz már utálsz, gyűlölsz és a halálba kívánsz, de nem tudom ezt is megtenni neked... igaz még szeretlek, de ez már túl sok lenne azok után amiket tettél velem. Sajnálom, hogy ilyenné tett az élet téged... és hidd el jobb ha az igazi énedet mutatod, és nem az aki nem is létezik.

Nem hittem volna hogy ilyen is történik majd... :O

Fuck the Clubs. :D
Igen. xD Enélkülis vanparty (Y) namindegy. nemidetartozik. rengeteg új érzéssel töltődtem fel. Mintha valami más ember lennék, de valami teljesen más és teljesen új és jó. Sose éreztem igy. Egyben jó, de fura otthagyni a másik énemet... érzem hogy sírva néz rám egy elhagyatott utcáról... :S szomoru ,de mégis jó. :) Örülök hogy változtam sikerült túltenni magamat egy olyan emberen ,aki tönkretett, tegyen mást tönkre és ugyis lesz :) sok sikert hozzán neki (Y) új embereket ismertem meg akiket eddig annyira nem ismertem meg mint ezelőtt, és remek érzés :) BFF -ek <3 Lauren. Molly (L) szeretlek titeket. Igaz még mindig bennem van a Pia de nem amiatt írok ilyeneket, örülök. örülök hogy megtörtént és sikerült túllépnem egy teljesen más ember lettem. :)
Holnap írok bövebben.pusz.

Szerelemből elvesztett barátság, van ennek így értelme?

Azt hiszem a címben leírtam mindent, de nem... én nem fogok nyáladzani, ez nem én vagyok...senkinek se fogom körbenyalni a szép kis seggét ,hogy újra minden a régi legyen.Majd az idő megoldja, de mégis akkora sebeket ejtett rajtam... mintha belennék kötve és majd ha minden meggógyul a kötés leesik és valami új lesz bőrömön... odaégtek az emlékek...minden egyes szép szó,ami mára fájdalmas visszagondolás, minden egyes érzés és közös emlék, igen,már elmúlt. Elmúlt ami szép volt,s nem biztos hogy visszatért. De van remény. Mindenre van, és a megoldás az időben van... Ami olyan gyorsan pereg, ki tudja mi lesz velünk holnap vagy azután... de már rossz belegondolni, talán nemleszünk egy szépnapon, és majd könnyes szemmel gondolnak vissza ránk... de ebbe tényleg, belegondolni is rossz. Most a jelen van, amin lehet változtatni, csiszolni lehet, mint egy gyémántot, és nem törhetjük ketté... csak újra csiszolhatjuk... Igaz ez egy hülye példa. de igen elvesztettem azokat akik eddig sokat jelentettek, és tudja kinek szól a bejegyzés, aki multkor elküldött szép és jó meleg éghajlatra. Nem íroknevet, mert nem illik, és nem is tartozik rá másra, csak Rám és Rá. De ő nem feled, igazából én sem, de előbb utóbb megkell tenni és tovább kell lépni, de ha neki igyjó... Megint könnyes a szemem. fájnak az emlékek, mik lassan belelesznek vésve bőrömbe, mint valami rossz álom. Megint az Álom... Álmodtam nem egyszer, szép volt jó volt. Elmúlt. Megintcsak egy újabb illúzió,mi elsodródik az árral, a többi érzéssel és minden egyébbel...
Reménykedem, hátha lesz valami jó, s valami régi pillanat, amely felidézhető, de ha nem... akkor a sebek lassan begyógyulnak... Nem tudom melyik a jobb, igazából egyikse... Nem az én döntésem...

And the 7th thing I lhate the most that you do You make me love you

Nem is tudom...Megint rengeteget sírtam,akaratom ellenére.Azt hittem felerősödtem és minden máslesz, de valahogy mégse.megint eljött az a pont ,ahol nem bírtam tovább...Ki kellett adnom magamból mind külsőleg mind belsőleg...Ugyérzem lassal elfogyok és megemészt a szenvedés...Mintha valami dög lennék és felfalnának az éhező madarak,de előszőr a szívemet tépik ki helyéről és isszák édes véremmel együtt ,majd elégedetten elrepülnek...tényleg igy érzek,rendkívül rossz...Jólenne ezen változtatni,habár nem tudom hogyan lehetne, annyi mindent megtettem neki,annyi szemétségét eltürtem, minden egyes rossz dolgát eltűrtem és csöndben lenyeltem, de mégis ezt csinálta velem az élet... Minden nap gondolok a közös tetteinkre, közös utazásokra, csókokra és egyéb édes dolgokra...mégis fáj...mindennap ahogy visszagondolok legyengülök, majd egy napon teljesen és lehet feladom és nem küzdök tovább, lehet lassan bekövetkezik. Igen azt kívánom bárcsak ne ismertelek volna meg,láttam volna mosolyod, és foghattam volna kezed... de mégis mind megtörtént, lehet ez egy újabb próba volt az élettől, lehet azt akarja teljesen elhagyatott legyek, ne bízzak senkiben és gyengüljek amig csak tudok... lehet van sok barátom, és igen sokat jelentenek,sőt az egyik legfontosabb dolog az életemben,de hiába probálnak segíteni...ezen nagyon nem lehet. hiába ülnék le velük beszélni órákon keresztül,majd könnyes szemmel és remeggő kézzel búcsúznánk beszélgetés végén... ez mégse jó.
Hát elég furára sikeredett ez a bejegyzés...igen őszintén bevallom gyenge vagyok, újra és látszik ezen a bejegyzésen is.
Pusz.

Hiányzik az az éned , ami nem is létezett.

Elvesztél.Elvesztem.Elfogod veszíteni.
Eltűntél,mintha csak egy árnyék lettél volna pár órára, s védtél volna a naptól engem, de tévedtem...Tényleg eltűntél. Azt hittem újra előbújsz, s megóvsz a naptól,nehogy elszáradjak, és igen.. megint tévedtem, de még van remény... A remény hal meg utóljára. Igen.. Még mindig reménykedem,hogy lesz valamikor, valamelyik szép napon, mikor újra látlak mosolyogva, s odajössz hozzám... megfogod a kezemet.

Tényleg nem vagy a régi, néha ugy éreztem nem adtad önmagad, skizofrén vagy netán? :S kérdem én... de ugysem lelem rá a választ, te nem mondtad elmagad, hogy mást szeretsz, s másra vágysz, vagy netán arra hogy változtassak az egészen, csak némán hagytad hogy az egész belefulladjon egy pohár kanálba... :S Nem tudom mit gondoljak, s ha visszajössz érdemes e visszafogadni szívembe... félek megint összetöröd, s újra keserves hetek,hónapok alatt forraszthatom össze. Nem vagyok játék, ne játssz velem... Menny és éld ki magad egy játszótéren... de mások érzéseivel ne szórakozz... te mégis megtetted.. nem 1× eljátszottad,hogy otthagysz, de mégse a végén minden jólett, s megigérted úgy is maradt, de aztán egyre többször játszottad el ezt velem, és nem érdekelt már annyira... =/
Szomorú, de mégis van benne valami mosolyra késztető dolog, hogy milyen vagy valójában, remélem rájössz egy szép napon.

Here I'am with all my heart I hope you understand.

Nem szeretnék sokat írni, szerintem a cím önmagáért beszél...Volt valaki, aki nagyon sokat jelentett nekem,bármit megtettem volna csak láthassam mosolyát, és érezzem szeret mikor velem van. Az élet elvette tőlem. Elvette egyben a szívemet. Nincs. Elmúlt. Nem érzek semmit, csak a szenvedést. Miért van ez igy? Akit igazán szeretek, azt muszáj elvennie az életnek, csak azért hogy a másik szenvedjen?! Nem hiszem ,hogy ezt érdemelném...Sokat jelentett számomra,most is sokat jelent. Bármit megtennék... Igen bármit... aki tudja milyen érzés... gondolkozzon el mit érzek most, órákon át sírva, visszagondolva az emlékekre, közös élményekre, csókokra... =/

Tegnapi események sorozata zúdúlt rám. : )

Haliho.
Igaz,hogy nem szoktam írni általában arról hogy mi történik velem a mindennapokban ,inkább máshogy írom le ezeket,más formában. De ezt a tegnapit meg kell örökíteni.
Mivel tegnap volt a születésnapom,kisebb családi összejövetel volt,aminek nagyon örültem,majd egy váratlan hír,hogy ittaludhat a barátnőm,akinek eleinte nem engedték meg. Miután letelt a felköszöntés ,meg hasonló kis dolgok,neki álltunk tortát enni. xD majd msn közepette röhögésben törtünk ki,földön ülve,fetrengve és egyéb érdekes pózokat felvéve. xD /Semmi félreértés/
Majd valahogy megbeszéltük ismerőseinkkel ,hogy találkozunk lent...lesétáltunk...vártunk 40 percet,majd felhivtuk őket és félreértés adódott.Elkerültük egymást. :D Őszintén bevallom én kicsit ittam... majd megláttam valakit,akinek a nevét nem szivesen írom le és emlékszem rá...szó szerint majdnem nekivágtam az vodkás üveget... Őszintén szólva megérdemelte volna... Aztán elég érdekes hazafelé vezető út,amire nem nagyon emlékszem... :D valami műanyag felfújhatós kalapács azért bennem van : DD Márcsak arra emlékszem mikor Megasztár válogatást néztünk és egy nagyot sikítottam milyen szörnyű, szerintem a szomszédok azt hitték bajvan :) Aztán elmentem hajatmosni/festeni és valami szörnyű röhögésben kötöttünk ki utána,amit megörökítettünk egy video formájában. Elképzelhetetlen miket műveltünk, inkább nem is akarom feszegetni,a fantáziátokra bízom : D Nemsokára felkerül a video róla, meg szerintem képek a tortáról meg az én gyönyörű fejemről xDDDD.
Majd még este írok, de az nem ilyen jellegű lesz.
Puszi.

Apró percek,mik peregnek le életemből.

Mai nap kissé elgondolkoztatott erről az egész élet dologról, és hogy igazából mi értelme van, és milyen szálak kötik össze az embert. Nem jutottam sokra...vagyis amit eddig tudtam, és ugy tartottam hogy ez van...abból nem jött ki több. Magyarul... időpocsékolás volt.
Érdekesre sikeredett,nem vallom olyan embernek magamat ,aki imádja ezt a nagy társaságot és a körbeugrálást...Inkább elvan csendben magában ,vagy zenét hallgat,minthogy halgassa a sok hülyeséget. Igen ez igy van. Nem hiszem hogy ez változni fog.
Valamilyen szinten örültem,mert jobban megismertem pár embert,mint ezelőtt és ők segitettek,és számíthatok rájuk,bizhatok bennük. (: De minden jóban van valami rossz, és ez forditva.
Igazából 1 emberről van szó,akinek nemtudom miért jó ez az egész,hogy ezt csinálja.Azt hiszi tönkre tud tenni, de téved. Sose fog sikerülni,főleg nem egy olyan ember miatt aki hazudott,átvert,megcsalt. Elkell feledni,már a múlté. Igaz nehéz,de valahogy megkell probálni ilyeneken is átesni még ha rossz is... :S
Na felejtsük el inkább. Örülök ami most van és ami most történik körülöttem, sokat jelenteken számomra a barátaim, és van valaki aki annál is többet jelent. Nem szeretném megnevezni, nem ismerem annyira,hogy bármit is tudjak róla mondani, de vele mégis más a kapcsolatom,mint bárki mással. :) A képei megnyugtatóak, a személyisége elragadó és ez nagyon tetszik. Remélem megismerhetem közelebbről is, egyszer.
Majd később irok róla.
puszi.

Hívtalak,s nem válaszoltál.

Érzem ,hogy nincs messze a vég,s szívem megszakad ettől az érzéstől. Nagyon rossz... elképzelhetetlenül. Hiányzik ez az érzés, ami lassan kezd kihunyni belőlem, s elhagyja testemet. Mégis van 1 ember... Aki mindezt még újra fellobbanthatja, s újra minden a régi lesz. Igen ! Minden a régi lesz...Nem szeretnék nevet mondani kiről beszélek,de ha rá gondolok valami furát érzek. Szokatlan, de mégis olyan jó. Mintha már 1000 éve ismerném, s több lenne ezmint egy barátság... Igen szeretném ha több lenne. :) Buszon ülve, s mindenhol ,ahol napjaimban megfordulok mindig eszembe jut. Jó és rossz érzés ez egyben...hogy mégis valahol ottvan, és tudom hogy van... de egyben rossz.. mert nincs velem,s nélküle elvesztem. Szeretném jobban megismerni, az apró félreértéseket kijavítani, s minden jót belevinni ebbe az egészbe. Remélem összejön, igaz nemtudja kiről van szó, de szép lenne... Remélem nem csak álmodom,s egyszer valóság lesz. :)


<3

Ő az akit álmomban láttam, s majdnem hagytam elfutni előlem.

Eleinte csak szürkén beszélgettünk ,mint egy megunt házaspár, akik állandóan semleges napokban élik életük egy részét. Úgy éreztem lassan megismerem, és mertem lépni. Léptem felé. Nem tudom mi a vissza jelzése,hisz zárkózott ember,nem erőltetem rá a válaszokat. Volt köztünk egy kis nézet eltérés,de új lappal indultunk pár napja. Őszintén ? Örülök neki ,hogy van nekem. Említettem nem ismerem annyira,de mégis olyan mintha már 1000 éve barátok lennénk,vagy annál több. Ugye, akit nem ismer az ember, arról nem tud se jót se rosszat mondani, én mégis tudok.Sőt,fura dolgot mondok róla. Szeretem.: ) Mint barát. Megbízom benne,mert megtaláltam azt ,akit kerestem, az elveszett énemet. Mintha magamat látnám időnként.
Megálmodtam.
<3

Egy ember a sok közül,mégis olyan különleges.

1 ember,kinek ugyanolyan érzései vannak és ugyanolyan mint az összes többi, de mégis van benne valami más. Örülök ,hogy megismerhettem,hisz barátságunk elért egy olyan szintre hogy megbízhatunk egymásban.Ha ő nem lenne , nem éltem volna túl az elmúlt napok eseményeinek terhét, remélem ő is igy van vele. Mellette állok. Probálok neki segíteni, bármi baj is legyen,rám mindig számíthat.
Igen. Érzem ez barátság a javából,és örülök. : ) Régebben nem voltunk olyan jóba,sőt nem nagyon beszéltünk,de valahogy az élet ezt akarta és újra jóba vagyunk,de biztos van olyan amin még lehet csiszolni,hisz semmilyen barátság sem tökéletes.
Igaz itt a vége az évnek és nem biztos,hogy ugyanannyiszor találkozunk,biztos lesznek neki is új barátai, mint bárki másnak, de nem akarom elveszíteni, mert jó barátom, olyat mint ő nem nagyon találsz máshol.
Remélem tudja az akiről szó van ;)

Sok szenvedés,néha történő jó dolgok

Egyedül érzem maga, mintha be lennél zárva,s a szoba sötét falai vesznek körül. Egyedül vagyok. Várom hogy kivilágosodjon,s újra minden a régi és jó legyen.
Rájöttem miért érzem ezt, mégis összeszorult torokkal mondom ki: - Ez a magány.
Rossz érzés, olykor megtanít a jóra is... szenvedek.. szeretném,ha vége lenne ennek az egésznek, aki ismer tudja miről van szó. Hiába minden, itt úgy érzem senki se tud segíteni, még akiben megbízom.. Ő sem.
Mint említettem... szeretném ha végelenne, s bízom minden jobb lesz. Úgy érzem nem kértem sokat az élettől, csak boldogságot, de látom és érzem, hogy nem érdemlem meg.
Minden más...
Változott az egész...Rossz irányba.
S,ha mégis ott a remény...lehet már nemtudom úgy fogadni magamhoz mint a jó dolog. Ez annál rosszab lesz.
Gondolom nagyrésze az embereknek érzett már ilyet...tudja milyen mikor a szobája legsötétebb zugjában ül... és a nevét kimondja.
Fáj.
Ezen is túl kell lenni...tudom nehéz,mert ottvannak a régi emlékek amik állandóan emlékeztetnek arcára,s milyen volt ő valójában ,addig a bizonyos percig.
Illúzio.
Képzeld azt hogy egy álom volt, s mikor felébredsz könnyes szemmel mégis örülsz hogy megtörtént.

Új élet.

Peace.

Nem is tudom hol kezdjem,annyi minden történt, persze jó és rossz egyaránt. Rengeteg sok embert ismertem meg ezidő alatt, habár a fájdalmas ,rossz dolgok elnyomtál ezeket egy kicsit,ezért kevesebb időm maradt a fontosabb dolgokra.
A cím magáért beszél szerintem...pár ember tudja miért,és hogyan gondoltam ezt, de biztos akad,olyan majd aki nem veszi jónéven a "változást".
Mivel ez a rossz dolog bekövetkezett,egy kiszámíthatatlan percben ezért furcsán,de mégis büszkén jelenthetem ki: - Igen megint egy újabb rossz dolog,de mégis erősebb lettem tőle.
Ennek kifejezetten örülök.
Ez az első bejegyzsés...Nem akarom hosszúra ,mert még a végén nem olvassa el senki.
Igazából annyira nem változtam feltűnően sokat,persze aki mindennap lát annak kicsit más ez a dolog,mint aki 1 éve nem látott. : ) De kell ilyen is. Szóval új blog.új élet. új gondolkodás.
Minden megváltozott.


Semmisem a régi :)